Budavári Csilla
2009. 07. 21.
Vitorlabontás
Vitorlabontás
   Hazafele oldalra húzott, és az első szembejövő park első alkalmas padján elrendezte magát. Szösz olvas. Körülötte harminckét fok, kezében jégkrém, káprázni ingerli a szemet a papír. Elidőzök míg úgy nem érzem hogy indulok Nem magamtól Mint vitorlás a tavon… Elsőre az írásjelek fehéren villódzó anomáliája idegesíti, aztán érzékeli a potenciális párhuzamos helyzet könnyű iróniáját. Ez megadó mosolyt fúj az arcára, mint valamennyi alkalom, mikor úgy érzi, összekacsint az élettel. Lekezeli a fagylaltot. Sosem engedi meg magának, hogy előre teljesen lefejtse a csomagolást, az incselkedő celofánt a pálcika tövébe gyűri. Szeme srégen sandít a szövegre, amíg az első falat utat talál rendeltetésszerű helyére.
    Nemrég szerezte a könyvet, egy véletlenségből abszolvált felolvasóesten. Általában megállapítható, minden ellenirányú igyekezet dacára igen pajkos kedvvel terelgeti a sors keze Szösz mindennapjait, talán az életét is ennek köszönheti, ezt persze sose tudja meg. Hétfőn épp egy cimboráját várta a Kertben, aki másnap szándékozott beláthatatlan időre külföldre távozni, de már most sem volt sehol. Szösz, aki idei első, jól megérdemelt BALATONI tartózkodását szakította meg e nyilvánvalóan kétes randevú kedvéért, fél óra múltán gondolkodott el rajta először, hogy ők vajon valóban ennyire jóban vannak-e.
    A pár Budapest határán kívül töltött édes, szabad nap alatt rákapott a fröccsre. …Mintha havazni akarna de képtelen kiteljesedni mint fitymaszűkületes fasz kinek mindegy tél vagy tavasz… A harmadik felett komorult, amikor a borízű hajóskapitány-hangra nem tudta nem felkapni a fejét.
    – Újabb cizellált képi világot és archetípusokat egyesítő kortárs mű, remek. És ha véletlenül elkerülte a figyelmedet, akkor erősítéssel meghallgathatod. Mi a fenét keresek itt.
    Maga se tudta, mire érti a szájába zárt kérdést, mindenesetre húzóra lenyelte és maradt. Hallgatott. A szaxofonszólós után figyelte a beszélgetést. Zavarni kezdte, hogy körülötte inkább egymás közt zsonganak a napernyők, ezért hátrahagyta üres poharait, és a színpad fele tendált. A záró felolvasás alatt megvette a vékony, fehér könyvet.

    A jégkrém elfogyott. Az elhasznált, facsarodott csomagolóanyag és a pucér pálcika a szükségszerű mozdulatra vár, még a kezében. Olvas.



Árvai Ferenc Ödön: Mint vitorlás a tavon



Hajóskapitány- és szirénhang



Az alkalom szaxofonnal zeng



Ugye!!4

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés