A Kerten keresztül megy haza, hátha összeakad valakivel. Szösz vizsgázott, és legalább túl van rajta. Időközben felszáradt az esőszag, kisütött a nap, az ő borújára meg késik a derű. A szeme homálylik az éjszakázást követő koffeinszagú teljesítménytől, ami mindent egybevetve megérdemli a produkció nevet. Jelenlegi ironikus világszemléletével megterhelt járása célba juttatja a pultnál, ahol alkohol, az négy előtt nincs. Nem is kell gondolkodnia az automatikus alternatíván, fogja a kólát, letelepszik vele a zsizsgő napernyők alatt valahol. Rágyújtani zsibbadt, csak néz, hagyja, hadd szökjön a szénsavbuborékok szárnyán az értelem.
- Mi a fene van? - Szösz cukorsziruppal balzsamozott tudata nyárias könnyedséggel pukkasztja ki magából a kérdést. A színpad felől érkező szófoszlányok most lengetik meg éledező ingerküszöbét. Odasandít. A színpadon ülnek öten, beszélgetnek hárman. A mikrofonos szőke lány kérdez valamit, a közönség nevet. Aztán megint Dante, meg Babits, meg műfordítás, meg mi nem akarunk semmit tőlük, csak újra lefordítjuk az Isteni színjátékot, mert szeretjük.
Szösz ezen a ponton úgy dönt, megy és iszik egy sört. Jutalmul a hiányos fogazatú oroszlán módjára leküzdött szigorlatért, meg a gondolat keserédes örömére, hogy az eredmény valóban nem számít. Ha már a Dante-fordítgatás a hobbi, kár volt a lassan antikká nemesedő ballagási szalagért, előtte nincs se küzdés, se pálya, ő ebből úgysem kér. Sört viszont most már kap, és tényleg össze is fut valakivel. Akit egy ismerős hívott, jöjjön el, lesz felolvasás is, ami nyomban be is következik. Jó hallgatni a hol kellemesen zengő, hol szőkén ringató szöveget, a nyár is csak a sörben olvad, nem a kólában. Az előadás kánonba rendezett végének hatásán Szösz már a színpadhoz közeli asztalok egyikénél morfondírozik.
A műsor levonultával még ülnek egy darabot. Körülöttük az új fellépő, a látótér perifériájáról is jól kivehetően egy zenekar, már alakítja magának a teret.
- Ez a régies vagy mai nyelven fordítsunk, meg egyáltalán mit fordítsunk dolog nem egyszerű téma, mindig megy a vita körülötte, bár szerintem most elbeszéltek egymás feje mellett. - Szösz iróniával és alacsony százalékú alkohollal kordában tartott bölcsész vénájából elemi erővel buzog fel a kötelező tananyag korlátai alól felszabaduló tudás. A valakivel azt is megbeszélik, most irány haza, este találkoznak ugyanitt. Megy is az üzenet mindenkinek, hogy Este 9, TreffOrt Kert, gyere, ha tudsz, mi ott leszünk (aláírás).